LUIGI CREMONA A ST. ANDREÁBAN

Van az az emlékezetes jelenet a L’ecsó című rajzfilmben, amikor a rettegett étteremkritikus belekóstol a lecsóba, és egyetlen falat visszarepíti gyerekkorába, az anyukája konyhájába. Bár a karaktert Luigi Cremonáról mintázták, a jelenetben van némi fikció: Cremonának ugyanis nem él az emlékezetében a mama főztje, neki az otthon íze semmit nem jelent. Talán ezért is olyan nagy étteremkritikus, mert nem viszi bele a kritikáiba azt a kikerülhetetlen emléket, hogy milyen ételeken nőtt fel. Édesanyja ugyanis annyit dolgozott, hogy el tudja tartani őt és testvérét, hogy nem volt ideje főzni.

Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy Cremona egyáltalán nem olyan szigorú, mint amilyennek a filmbeli karaktere ábrázolja őt. Ami az ételeket és az éttermet illeti, nem kegyelmez, de ezt sosem bántóan adja a környezete tudtára. Kritikus, de építő jelleggel kritizál, és különös gondot fordít arra, hogy amiket megfogalmaz, azok ne porba döngöljék, hanem előre vigyék “áldozatait”. Egyik legnagyobb küldetése az új generáció kinevelése, erről a Bocuse d’Or napjaiban készült interjúnkban is hosszan beszélt.

Luigi Cremonával a St. Andrea borbárban töltöttük el egy estét, és lehettünk tanúi, milyen, amikor ez a legendás figura tesztel. Hatalmas fényképezővel érkezik, igazi oldschool fazon, mindent lefényképez, plusz fényt kér, rendezkedik, de nagyon diszkrét és kedves. Papírra jegyzetel tollal, a modernkori kütyük – úgy tűnik – nem szippantották be. Ami a tesztelési rituáléját illeti, igaz a legenda, valóban minden ételből EGYETLEN falatot eszik, és teszi mindezt tökéletesen pókerarccal. Az ételekről evés közben nem mond semmit, viszont mindent lejegyzetel. Azonban érdeklődő, elkéri az étlapot és az itallapot, nem sokszor, de előfordul, hogy kérdez is. (Vacsora utána séfet is kihívja, és őszinte érdeklődéssel faggatja gyökereiről, az életéről és a terveiről.)

A teljes cikk itt található.